Szia,
...egyszer, ahol dolgoztam segédpincérként, eléggé meglepő vagy csupán érdekes szituk tanúja voltam, hát ezeket osztanám meg veled...
A Kaiserschmarren....
Dél körül lehetett, kész úszás volt kint a placcon. Ami annyit takar, hogy az étterem fullos volt, miközben már a házvendégek is szépen megérkeztek. Ez egy kis panzió volt egy étteremmel, ahol a házvendégek teljes ellátásban, míg az épp beruccanó síelők csak ebédben részesültek. Mint már említettem, úszás volt, azaz teljesen tele volt az étterem... csak rohangáltunk a kajákkal és a tányérakkal az egyik munkatársnőmmel. Szóval dél körül szépen leültek és már el is fogyasztották a levest a fővendégeink, ekkor történt a galiba. a második fogás császármorzsa lett volna, de a lekvár, amit a főszakács elővett a "Mami" befőttjei közül, hát enyhén penészesen zöldellett a tető levétele után, és ekkor rongyolt be a Mami, h mi lesz már, várják a másodikat a vendégek. Látva a problémát, amitől megállt a konyha élete egy pillanatnyi szünetre, kikapta az üveget a srác kezéből és lazán egy kanállal lekanalazott belőle párral a mosdóba és a visszaadta neki. A gyerek elkerekedett szemekkel meredt a főnökasszonyra, az meg érthetetlen svábnémet tájszólással, elvette tőle és rámeregette a kiporciózott császármorzsákra. Még csak meg sem kóstolta, h jó-e a lekvár, csak úgy lazán rámeregette. Mi meg teljesen ledöbbenve figyeltük az eseményeket, közben le lettünk cseszve díszes szép némettel, h mi a csudát várunk még, vigyük már ki! Hát kivittük és vártuk a hatást.... az esete szerintem egy néhányuknak mozgalmas lehetett....
annyi bizonyos, h a konyhán aznap senki nem evett levárt, de még az utána való héten sem...
